Esküszöm, hogy nem akartam már folytatni, nem is írok most kisregényt hozzá, ez önmagáért beszél, és egyszerűen fergeteges:

Az eredeti Banksy mű, szintén a Regents csatornánál:

Úgy látszik, a Molotownak - egy igen szimpatikus - hobbijává válik a tehetséges writerek elé kihívásokat állítani, Swet után most MadC kisasszony kapta meg a szó szerint hatalmas feladatot erre az évre: egy 639 négyzetméteres murált fog festeni, méghozzá teljesen egyedül. Ez egy 6 méter magas és 105,60 méter hosszú falat jelent, az óriási alkotáshoz 1392 darab Molotow Premium kanna fog a rendelkezésére állni. A szinte egész éven át húzódó projekt neve 700wall lett, nyilván felfele kerekítve a 639-et. MadC a hétköznapi melója, a következő könyvének munkálatai, kiállítások és utazások hada mellett fog időt szakítani rá.

Anglia hó alatt van, a mínuszokba csak a legbátrabbak merészkednek ki, vagy akik - némiképp talán meggondolatlanul - éppen tél elején vállalták be, hogy minden nap festenek egy rajzot. Ilyenkor nincsenek jamek, Magyarországon pedig pláne nem történik semmi, akár tetszik, akár nem.

A New York-i mural kingek, a Tats Cru falak helyett hóba fest teknősbékát, és legalább ennyire említésre méltó, hogy a Krink filc menő börtöntetkónak számít újabban.

Már a Style Wars című graffiti-dokumentumfilmben is említésre került a "writer's bench", egy hely, ahol a graffitisek találkoztak, és a "bench" (pad) általában egy metróállomáson volt, ahol megfigyelhették társaik vonatok oldalán begördülő alkotásait.

A tegnapelőtti posztban megírt szempontok egészen biztos, hogy együttesen sem bőszítették fel az angliai graffitis szcénát Banksy-val szemben, mint ami most karácsonykor történt.

"Az ugye jól ismert tény, hogy a street-art a gyávák graffitije..."

Ezt a meglepő mondatot nemrégiben a Subbán olvastam. Meglepősége azonban - talán sokak számára meglepő módon - nem abban állt számomra, hogy ezt kijelentette, hanem abban, hogy mennyire pontosan fogalmazta meg azt, amit nagyon sok graffitis gondol a street artról, mint az utcai művészeteken belül értelmezett fogalomról.

Ez a téma egyébként tényleg gyakran megjelenik, külföldön az ilyen nem graffitis, hanem streetartos egyénekre külön kifejezést alkottak meg belső körökben a writerek, ez az "artfag" (művészköcsög). Az "az stencilezik, aki nem tud festeni, márpedig az nulla" elképzelést kíméletlenül ráhúzzák napjaink egyik leghíresebb utcai művészére, Banksyre is.

Eljött hát a 2010, valójában most tudhatjuk végre magunk mögött az elmúlt tartalmas évet.

Nem kívánok évelemzésbe belemenni, azt majd blogszülinapokkor, egész éveket tekintve fogjuk megejteni, viszont úgy érzem, egy valamivel még adós vagyok erről az évről.

Biztos vannak, akik észrevették, hogy október közepe óta nem egyedül szerkesztem a blog tartalmát, de mivel tapasztalataim alapján sokan nem a szerző nevének elolvasásával kezdtek hozzá egy-egy posztot, lehet, hogy páran azóta is átfuttok ezen a tényen. (A cím alatt, a dátum mellett található mindig az adott poszt szerzője)
Tehát október közepe óta diwat26 barátom segít abban, hogy az immár közös blogunk minél gyakrabban, de az eddigieknek megszokott minőségben frissüljön. Így kettőnk összesen több, mint 20 év graffitis tapasztalatával a hátunk mögött készítjük nektek 2010-ben is Magyarország első számú, és - néha kisebb-nagyobb meglepetésemre - nemzetközileg is ismert graffitivel foglalkozó blogmagazinját.

Ezúton kívánok neki, és minden kedves olvasónknak élményekben és eredményekben gazdag új évet!

De ez még nem minden.

Ismét egy eseménytelennek éppen nem nevezhető évet tudhatunk magunk mögött.
Aki eddig még nem tette volna, az akassza most szögre a festékfoltos játszóruhát egy kis időre. Tegyétek le a kannát és töltsétek ezt a pár napot családotokkal, szeretteitek körében.
(egy kis blackbookba vázlatolás a kandalló mellett, amikor már mindenki alszik, persze még nem számít csalásnak)

A dél-texasi Corpus Christi város bírósága többrendbeli rongálásért és marihuána birtoklásáért nyolc év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a 18 éves Sebastian Perez-t.
A fiúra huszonöt festékszóróval elkövetett esetet bizonyítottak rá, amivel a rendőrség szerint összesen 7300 dollár kárt okozott.

A vádlott védekezésében arra hivatkozott, hogy megbánta tettét, és felhagyott a graffitivel, amikor látta hogy az nem vezet sehova. Az eljárás során a fiú megbánásáról vallottak szülei, barátnője és gyülekezetének lelkésze is, de a felvétel tanúsága szerint Marisela Saldaña bírónőt ez cseppet sem hatotta meg.
Bár a fiú ügyvédje próbaidőt kért, hogy védence befejezhesse középiskolai tanulmányait, a bíró ennek lehetőségét elvetve a maximálisan kiszabható letöltendő börtönbüntetést ítélte meg.

Perez az ítélet hallatán sírásban tört ki.

A dán graffiti ikon, Swet nem mindennapi vállalkozásba fogott a MOLOTOW szárnyai alatt:
nem kevesebbre vállalkozott, minthogy száz napon keresztül minden nap fest egy piece-t, töltéshez pedig fő színként kizárólag a róla elnevezett "Molotow Premium Swet100 Traffic Red" nevű kannát használhatja.

A "100 Pieces in 100 Days" fedőnevű maratoni projekt 2009 december 1-én indult, és 2010. március 10-én ér véget. Ha sikerül, Swet egyúttal új rekordot állít fel majd, hiszen soha senki nem csinált még ehhez hasonlót.

Na, ezt imádni fogjátok, pláne, hogy a "graffiti tanulás", mint keresőkifejezés rendszeresen előkelő helyen végez a blog bejövő forgalmának statisztikái között.

A Tovább gomb után még magyar fordítással is szolgálunk (jó hosszú), ám előtte egy fontos megjegyzés:

Bár nagy vonalakban akár korrektnek is tekinthető, mint a leírása egy ilyen "karriernek", ám többek közt olyan apróságok nem kerülnek említésre benne, hogy az elejétől a végéig ez jobb esetben is 10(!) év munkája. Noha azok, akik régóta foglalkoznak a dologgal, könnyebben átérzik a videó iróniáját, azért ettől függetlenül külön felhívnám minden fiatal és kevésbé fiatal olvasónk figyelmét arra, hogy ez maximum a 2. pontig komolyan vehető, onnantól kezdve szigorúan nem kellene erre támaszkodni, mert ez alapján csak bajba kerülhettek.

Mindenkinek, aki graffitiben legalább közepesen jártasnak tartja magát, érdemes ismernie Augustine Kofie-t.

A 36 éves Los Angeles-i firkásznak sikerült az, ami keveseknek: 
Az "utcai művészet" kalitkájából kitörve festményei bejutottak a kiállítótermekbe. Világcégek bízták meg terméktervezési és design munkákkal. Sikerrel nyílnak kiállításai az Egyesült államokban és világszerte, festményei és limitált printjei mesés árakon kelnek el.

A Los Angeles-i Rendőrség hétvégén őrizetbe vette a 32 éves Jason Williams-et, aki meghívott vendégként volt jelen a 33rd Graffiti Art Store rendezvényén. A bejelentés szerint a letartóztatásra az adott okot, hogy az illető szórófejeket hordott magánál, amit a szervek szerint károkozásra használt.
A közlemény említi a gyanúsított művésznevét is, innen tudhatjuk, hogy REVOK-ról van szó.
 

Kivételesen nem azt tárgyaljuk ebben a posztban, hogy mások tulajdonának rongálásán mit esznek, hanem hogy tényleg. Októberben jelent meg a Thames & Hudson gondozásában King Adz gasztro-útmutatása a városi művészetek lelkeinek, legyen szó akár divatról, zenéről, vagy éppen street artról. A címe The Urban Cookbook, és a borítón olvasható figyelemfelkeltő szöveg alapján kreatív recepteket tartalmaz a graffiti-generáció számára. Koncepciója szerint az általános bevezető után a szerző egy képzeletbeli sétára invitálja olvasóit öt metropolisz (New York, Berlin, Párizs, Amszterdam, London) pezsgő utcai életébe, s mindenütt bemutatásra kerül néhány neves helyi művész. A művészeti életben betöltött szerepük és tevékenységük megismertetése mellett pedig az eredeti témához hűen kedvenc receptjeiket osztják meg az olvasóval.

Ilyenformán 50 recept kapott helyet a kiadványban, melyekre nehezen lehetne ráfogni, hogy urban ihletésűek, de miután a "New Yorkban vegyél egy hot-dogot egy utcai árustól" se nem mond újat, se nem fogható fel klasszikus receptként, kényszerű módon többek közt penne vodkaszószban, spagetti pite, biryani, illetve mélyhűtött csirkeszárnyak osztrigaszószban nevű kreálmányokkal igyekszik meggyőzni minket arról, hogy ezen ételek elkészítése bizony a városi-utcai-művészi mindennapok rutinja.

Az alábbi lélegzetelállító videó elkészítése csaknem öt évet vett igénybe.

Az 1991-ben elhunyt francia zenész-rendező-polihisztor, Serge Gainsbourg párizsi lakásának homlokzatán a város éveken keresztül megtűrte a falfirkákat.
Aztán 2009-ben, a művész életéről szóló "Serge Gainsbourg - Vie Héroïque" című film forgatási munkálatainak részeként a ház frontját újra fehérre festették.

Az animáció készítője,  Arnaud Jourdain 2005 áprilisától kezdve majdnem öt éven keresztül fotózta a felület változását, ebből született a 3D animációval megdobott klip.

(via popwhore)

Amerikai jobboldali politikai szervezetek azzal vádolják a Saber nevű graffitiművészt, hogy meggyalázta az amerikai nemzet jelképét, a csillagos-sávos lobogót. Közéleti botrány vagy vihar a biliben? Saber mindenesetre ma reggelre kiadott egy közleményt.

Az egész egy kormányzati kampánnyal kezdődött: a felhívás értelmében 30 másodperces pályaművekkel lehetett nevezni, amik Obama nemrég elfogadott egészségügyi reformját hivatottak népszerűsíteni. Saber videója húsz másikkal együtt bekerült a döntőbe:

A Seventh Letters csapathoz erősen köthető los angeles-i Known Gallery a 2003-ban elhunyt Szász Endrét mutatja be egy mai blogbejegyzésében. Többek között a "képzőművészet Paganinijének" és a " "legjobb festőnek" nevezik, "aki valaha is élt".
Hosszan méltatják az erdélyi magyar festő munkásságát, akinek (ha mást nem is) a Dózsa Gyögy úti metrómegálló falán lévő festett porcelán faliképét mindenki ismeri.

Míg gyönyörű kis országunkban többnyire még azon hisztizik a közvélemény, hogy egyáltalán művészetnek tekinthető-e a graffiti, néha nagy kegyesen kiállítanak 3-10 vászonképet, és egyes "művésznek", vagy "művészetkritikusnak" nevezetteknek még megnyitó beszédet is derogál mondani egy kiállításon, ha szerepel a címében a graffiti, addig külföldön már nem ciki a lehető leglátványosabb, és hiteles formában hirdetni egy úgynevezett utcai művészetekkel foglalkozó kiállítást. Tette ezt például tavaly az undergroundnak éppen nem nevezhető londoni Tate Modern galéria, és ezzel találkoztam 1 napos párizsi utam alkalmával is, ahol a rögtön két, párhuzamosan nyitvatartó, kifejezetten graffitinek szentelt kiállítás közül a Foundation Cartier tárlatára látogattam el, mely a "Né dans la rue", azaz "Az utca szülötte" címet viselte.

A német Nils Müller fényképein akció közben örökíti meg az illegál festők tevékenységét.
Az úriember első albuma “Blütezeit – Prime Time Of My Life” címmel jelent meg.
Az ebből készült hamburgi kiállításáról sajnos már lemaradtunk (október 17-én bezárt),
de honlapján megtekinthető egy kis ízelítő az anyagból.

nilsmuellerphotography.com/

Hosszas várakozás után megjelent Smash137 első könyve "Smash Proof" címmel,
a "From here to Fame" kiadó gondozásában. A könyv az "On the Run" sorozat ötödik kiadványa.

A svájci fiatalember a legjelentősebb (és legtermékenyebb) kortárs firkászok közé sorolható. A "tökéletes stílus" keresése közben soha nem feküdt be az aktuális divatirányzatoknak. Személyes fejlődése végigkísérhető virtuális szemétkosár-blogján, a smashtrash.net-en, amit 2009 augusztusáig napi rendszerességgel frissített. Nem kevesebb, mint 644(!) gyors vázlatot tett közzé ezen az oldalon.
Mára szuggesztív betűstruktúráinak köszönhetően Smash stílusa félreismerhetetlen.

A könyv megrendelhető a From here to Fame oldalán, kedvcsináló itt (2,9 MB PDF)

ON THE RUN BOOK #5
SMASH 137 - smash proof
Szerző: Amber Gruenhaeuser
Terjedelem: 128 színes oldal, puha kötésben
Kiadó: From Here to Fame
Kiadás ideje: 2009-10-16
Nyelv: angol
EAN: 9783937946566
ISBN: 393794656X

www.smash137.net/