A tegnapelőtti posztban megírt szempontok egészen biztos, hogy együttesen sem bőszítették fel az angliai graffitis szcénát Banksy-val szemben, mint ami most karácsonykor történt.
Banksy a karácsony előtti héten ismét alkotóútra indult, és a London Camden kerületének Regents csatorna nevű részén négy új alkotást is készített.
A probléma abból kerekedett, hogy ezek közül egyet, sokak szerint nem is véletlenül, egy 25 éves oldschool rajz "beépítésével" hozott létre, a londoni graffiti-úttörő, "Robbo" réges-régi munkájának tönkretételével.
A 2009-ben megjelent London Handstyles c. könyvben egy történet áll, melyet maga Robbo mesél el:
"Egy éjszaka kint voltunk jópár régi writerrel, és bemutattak Banksy-nak. Megkérdezte, hogy mit írok, megmondtam neki, mire pimaszul azt válaszolta, hogy »sosem hallottam rólad«, mire arcon csaptam, és azt mondtam neki: »lehet, hogy még sosem hallottál rólam, de soha nem fogsz elfelejteni!«"
Ezen esemény tudatában joggal feltételezhető, hogy Banksy nem véletlenül találta be pont Robbo rajzát, de valószínűleg nem gondolta, hogy karácsonyi ajándék gyanánt december 24-ére már reakció is érkezik rá, mégpedig nem is akármilyen. Robbo a lehető legstílusosabb módon foglalta vissza a falat, amelyen két és fél évtizede az ő rajza volt látható:
Indulhat (és indult is) a vita, hogy a személyes indíttatáson felül mennyire tolerálható az ennyire oldschool rajzok felületének a fiatalabb genereáció által történő újrafelhasználása. Rajzok jöjjenek-menjenek, vagy érdemelnek valamiféle tiszteletet az úttörők, a nagy öregek, és az ő - akár kezdeti - rajzaik?