Nyilvánvalóan nem várható el senkitől sem minden nemzet graffiti-pionírjait ismerni, még névről sem, így valószínűleg Robbo neve a világ számos pontján csak a mostani, Banksy által kirobbantott konfliktusának révén nyert ismertséget. Robbo viszont most világhírű lett, de az elismerés a graffitibe fektetett energiájáért és munkásságáért enélkül is jár, hisz több, mint 25 évvel a háta mögött hazája, Anglia, és valószínűleg Európa úttörő writerei között szerepel. Legnagyobb örömünkre most itt olvashatjátok a kizárólag a graff.blog.hu-nak adott válaszait a szokásos kérdéssorra a Banksy-üggyel kapcsolatos néhány gondolatával együtt!
Mikor kezdtél foglalkozni a graffitivel, és mi inspirált?
Robbo: A 70-es és korai 80-as években egy fiatal skinhead voltam, aki a falakra írt, még mielőtt tudtam volna, hogy mi is az a graffiti. 1983 környékén láttam graffet a tv-ben. Filmeket, mint pl.: The worriers. Akkoriban felfigyeltem egy tagre, KOSH-ra, rájöttem, hogy ő is egy writer, így kezdődött az egész.
Hogyan mondtad el a szüleidnek, hogy ezzel akarsz vagy fogsz foglalkozni? Mi volt a véleményük, hogyan reagáltak?
Robbo: Édesanyámnak nem volt gondja vele, mert a graff nem volt az a fajta szociális probléma, mint manapság. Sosem éltem együtt édesapámmal, de amikor találkoztunk, mindig azt mondta, hogy tudta, hogy jól vagyok, mert mindenhol az én nevemet látja.
Milyen volt az első fújás? Mit éreztél, hol volt és mi volt az?
Robbo: Az első rajzom THE MASTER ROBBO volt egy szellemírtók karakterrel. Büszkének, és izgatottnak éreztem magamat.
Milyen neveket és crew-kat írtál eddig? Mikor és hogyan alakult a mostani csoportod, mit jelent a nevetek?
Robbo: ROBBO, ROB484, ROBSTER és ROBER.
WRH (we rock hard.1986-tól máig), WD (world domination. 1987-től máig), PFB (kizárólag a csoporttagok ismerhetik a jelentését, 1989-től máig). Az első csoportom a THE ART MASTERS volt (1984-86).
Mit jelent számodra a stílus fogalma?
Robbo: A stílus egyéniséget jelent, ez fontos minden writernek, hogy saját stílusuk legyen. Szeretem a vonatokra való egyszerűbb betűket, amelyek távolról is kiolvashatóak. Szintén szeretem a wild style-okat falakon, ahol a writerek egy vagy két napot is eltöltenek őrületes rajzokat készítve.
Szerinted mitől lesz valaki jó writer?
Robbo: Ez a véredben kell, hogy legyen. Napi 24 órát a graffben kell élned.
Véleményed szerint művészet a graffiti?
Robbo: Természetesen. Ez egy NYERS utcai művészet nagyon tehetséges utcai művészek által.
Szerinted hogyan lehet megfogalmazni a művészet szót?
Robbo: A művészet mindig az azt befogadó szemében művészet.
Fontosnak tartod a tagelést?
Robbo: Természetesen annak tartom. Imádom a graffitit, és annak minden vonatkozását. A tagelés az ön- és crewpromóció. Annak idején bombáztuk a vonatokat, hogy ezzel várólistára kerüljenek, mire kiállítják őket a forgalomból lemosásra, így több esélye volt a rajzainknak, hogy fussanak.
Mi vonz jobban, a legál vagy az illegál? Vonatok vagy falak?
Robbo: ILLEGÁL VONATOK MINDENKOR. Sosem jön át ugyanaz az élmény falfestéskor. Szeretem látni a rajzaimat, ahogy futnak Londonon keresztül, ahogy minél több ember láthatja őket.
Elmesélnéd nekünk a legemlékezetesebb akciódat?
Robbo: London (vagy talán Európa) első "whole car window down" [itthon az end to end kifejezés használatos erre (T508)] vonatrajza, amit én és DRAX WD készítettünk, azt hiszem, 1989 karácsonyakor. Ez egy mérföldkő volt, és egy hatalmas teljesítmény graffitiben abban az időben.
Milyen pluszt kaptál a writingtól?
Robbo: Az évek során megismerkedtem és jó barátokká váltam hasonló gondolkodású emberekkel.
Mi volt karriered során a legboldogabb, és a legszomorúbb pillanat?
Robbo: A legboldogabb az volt, amikor elismerést nyertem a kemény munkámért olyanoktól, akiket tiszteltem. A legszomorúbb pillanat az volt, amikor hallottam, hogy graffiti writer társaim az életüket adták azért, amit imádtak csinálni. Pl.: EVIL, RASE és OZONE.
Hogy állsz az utazással? Voltál már direkt festés céljából külföldön?
Robbo: Igen, több alkalommal is. Festettem vonatokat New York-ban, és szerte Európában.
Miért gondolod, hogy jogod van összefesteni nem saját falakat vagy akár vonatokat?
Robbo: Nincsen jogom hozzá, csak azért teszem, mert imádom csinálni.
Miért gondolod, hogy elfogadható, hogy ráerőlteted másokra a művészetedet?
Robbo: Mert remélhetőleg felnyitja az emberek szemét, és szélesíti a látókörüket.
Hogyan kellene viszonyulnia ezekhez az átlagembernek?
Robbo: Tárt karokkal.
Kapcsolódik-e a munkád valamilyen formában a művészetekhez, esetleg a graffitihez?
Robbo: Nem, sajnos nem. Üzletember vagyok családdal, akiket el kell tartanom, nem engedhetem meg magamnak a rizikót, hogy a graffre utalva gondoskodjak róluk.
Van valamilyen egyéb hobbid is a graffiti mellet?
Robbo: Igen. Szeretek társaságba járni, búvárkodni, focizni és horgászni.
Mit gondolsz, hogyan lehetne a közvélemény számára elfogadhatóbb mederbe terelni a graffitit?
Robbo: A média általi népszerűsítéssel.
Mit jelent pontosan ez a Team Robbo név?
Robbo: A TEAM ROBBO képvisel mindannyiunkat, szabadkezű graffiti writereket, és nem azokat a stenciles, street artos középosztálybeli művésztanulókat.
Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy Banksy átfestette az oldschool rajzodat?
Robbo: Először nagyon mérges lettem, hogy volt akkora egója, hogy tönkretegye egy 25 éves darabját a graffiti történelemnek.
Az elvi kérdéstől függetlenül "háborúnak", vagy "mókának" tekinted a Banksy-vel való konfliktusodat?
Robbo: Mókának tartom, a saját pályáján játszom vele, és nyerek. Amikor fiatalabb voltam, biztosan másképp tekintettem volna a szituációra, igazán DÜHÖS lettem volna, és Banksy minden rajzán átmentem volna válogatás nélkül.
Az ezzel az üggyel kapcsolatos témákban az emberek egyenlőséget tesznek Banksy és az úgynevezett "street art" között. Te egyetértesz ezzel?
Robbo: Banksy már évek óta nem graff writer, csupán utcai művész.
Van-e valami üzeneted a graff.blog.hu olvasói számára?:)
Robbo: KEEP IT REAL. A LEGJOBBAKAT 2010-RE.
Ide kattintva letölthetitek az interjú eredeti, angol nyelvű változatát!(pdf)
