Sok olyan „őrület” létezik, amiről az emberek nagy többségének nincs konkrét ismerete, és csupán elképzelésekre támaszkodnak, melyek nem egyszer tévhitek. Talán nem mondok újat, ha a graffitit idesorolom, mint ahogy a szurkolói kultúrára is igaz lehet a fenti megállapítás. Bár meccsre járni és falakat festeni nem túl rokon „szakmák”, mégis talán vannak közös pontok, akad némi kapcsolat e két mozgalom között. Egy fontos dolgot azonban a poszt elején tisztázni kell. Mikor szurkolói mozgalomról és annak a falakon megjelenéséről beszélünk nem 1-1 szurkoló falra pingált Hajrá xy feliratára kell gondolni, hanem a szervezett szurkolói csoportok (Ultra csoportok) ténykedésére.
Ha az alá- és fölérendeltség irányából közelítünk a téma felé, kétségtelenül a jelképek, szlogenek, szurkolói csoportok, sportklubok neveinek utcán történő megjelenése az elsődleges kapcsolódási pont. Természetesen elképzelhető, hogy 1-1 writer meccsre jár, rajong egy sportegyesültért, de egy többszáz vagy többezer fős szurkolótáborban nem jelenthet komoly behatást egy graffitis, így azt hiszem, ez első vonalon érdemes „kutatni” az összefonódásokat.
Külföldön igen elterjed, hogy az ultrák komoly rajzokat és sok teget hintenek el a városukban, hirdetve imádott klubjukhoz való hűségüket. Cél lehet ezzel a városi rivális heccelése is, de nevezhetjük egyfajta területjelzésnek is, valamint ha másik városból érkeznek vendégszurkolók, azonnal láthatják, ki az úr ebben a városban. Jelentős ez a fajta „területjelzés” Németországban és Ausztriában is, ahol a csapat nevét és az ultracsoportok
nevét is megtaláljuk, néha nem is rossz kivitelezésben. Másik figyelemre méltó példa talán a görög Panatinaikos csapatának Gate 13 néven elhíresült szurkolótáborának ténykedése. Ha alaposabban megnézzük a csoport honlapját, a képek menüpont alatt külön találhatunk graffitis galériát, nem is kevés képpel. Bár a rajzok minősége olykor nem magas színvonalú, de ahogy a mérkőzéseken készült képekből kiderül, nem egy nyámnyila társaságról van szó, azt hiszem, nem tanácsos itt GATE13-as rajzokat fedni.
Görögország kapcsán még egy fontos graffitis elemet érdemes megemlíteni. Eddig a falakon megjelenő feliratokról, rajzokról esett csak szó, de találhatunk transzparenseken is graffiti stílusú feliratokat. A fent említett Pana egyik legfőbb riválisának az AEK Athén Original 21 nevű szurkolói csoportjánál találhatunk olyan drapériáját, amelyen a felirat ha kezdetleges formában is, de próbál hasonlítani egy klasszikus rajzra. Laikus szemmel talán nem sok különbséget lehet felfedezni más transzparensekkel szemben, azonban az ilyen zászlók egyszerűbbek, a betűk
szinte soha nem lógnak egymásba, előfordul, hogy semmilyen díszítés nincs, csak egyszínű betűk az egyszínű háttéren. Felfedezhetünk még egy sistergő kanóccal megáldott bombát is a drapérián, ami régebben volt jellemző oldschool rajzoknál. Az Original 21 zászló bár nem a legigényesebb, mégis egy nagy múltú csoportot képvisel, így mindenképp tiszteletet érdemel. A fenti országokon kívül persze máshol is jelen van graffiti a szurkolók körében, de inkább a jelentősebb szurkolói kultúrával rendelkező országoknál figyelemreméltó ez, úgymint Olaszország, Lengyelország stb.
Eddig a határontúli jelenségekről volt szó, de hazai vizeken is találkozhatunk a graffiti és szurkolók kapcsolatával, bár az igen jelentős külföldi szintet nem éri el. Magyar utcákon is összefuthatunk ultracsoportok neveivel, rövidítéseivel, de rajzzal csak elvétve. Kivétel ez alól a kispesti Bozsik stadionban 2007 tavaszára elkészült „dicsőségfal”, ahol a Kispest-Honvéd csaknem 100 éves történelmének jelentős alakjai (Puskás Ferenc, Bozsik József stb…), eredményei és a szurkolók jelentek meg igényes kivitelezésben. Láthatunk lelkes szurkolókkal teli buszt, pokoli hangulatra utaló városképet középen a rettegett Bozsik stadionnal, de az egyesület dicsőséglistája is kifestésre került, megjelenítve a bajnoki címeket és kupagyőzelmeket. Ezt a munkát a külföldi rajzokkal ellentétben nem ultrák készítették, hanem hozzájuk közel álló writerek.
Fontos megemlíteni még az idegenbeli fellépések alkalmával táskákban lapuló festékszórókat, minek eredményeként nem egyszer találkozhatunk autópálya-pihenőkben vagy akár az ellenfél stadionjánál rivális szurkolók ott jártát bizonyító tegekkel, akár a hazaiakat szidalmazó feliratokkal is.
Az utolsó párhuzam az egyik legnyilvánvalóbb talán, ami nem más, mint a vakmerőség. A firkászok is komoly, rizikós dolgokat bevállalnak, elég, ha a nemrég itt bemutatott német vonatfestésre gondolunk. A szurkolók is sokszor testi épségüket nem féltve utaznak egy-egy keményebb fanatikus táborral rendelkező csapat otthonába, és bár manapság a rendőri készenlét igen magas a kiemelt mérkőzéseken, veszélytelennek nem épen nevezhető néhány rangadó. A rizikó mellett persze az anyagi, időbeni áldozat is jelentős, minden hétvégén jelen lenni az imádott klub összecsapásán csak úgy, mint a nem épp pénztárcabarát festékszórókat megvásárolni, mindkét szenvedély esetén komoly áldozatokkal jár.
