Nem bírok szó nélkül elmenni most már azon emberek mellett, akik egyszerűen képtelenek disztingválni. Meglepő lehet, de nem a kommentnindzsa, szemmel belező, (mással amúgysem merő) kéztördelő, középkori gondolkodású, primitív lelkekre gondolok, mert azon élőlények szavai magától értetődően leperegnek minden intelligensebb embertársunkról, és akik itt felemelik a szavukat a brutális elképzeléseik ellen, minden bizonnyal csak unalomból teszik, míg előbbi csoport a frusztráltságát tölti ki hozzászólásaiban.
Na ezzel szemben azok mennek az idegeimre, akik képmutató módon azt adják elő itt vagy máshol, (ami persze még mindig jobb mint a fent említett egyes csoport), hogy ők a nagyon nyitottak, nagyon befogadóak, csak épp vagy elfelejtenek minimálisan utánanézni annak, amiről beszélnek, vagy az igényesség teljes hiányával értékelik azt, amit látnak, és ezzel szánalmassá teszik magukat. Egyszer olvastam graffitivel kapcsolatban egy olyan fórumhozzászólást, hogy idézem: "(...) ellenben a sima, szürke betonkerítéseken nem bánom, ha van tag.". Ecsetelnem kéne, hogy ezzel mi a probléma? Ugyanez a kategória a fent linkelt videó: Attól, hogy valaki egy (fél)legális falra firkál olyan betűket, mint egy törött kezű óvodás háttal, még nem lesz graffitiművész.
Jó lenne, ha akadna az emberekben annyi igényesség és objektivitás, hogy az ocsmány, tartalmilag és technikailag is nulla firkákat akkor sem tartják művészinek, hogyha legálisan, ne adj isten vászonra vannak festve (ez egyébként galériákig vezető téma lehetne, pláne ebben az országban, "street art" címszó alatt), és ezzel párhuzamosan igenis el lehetne fogadni, vagy ha nem is elfogadni, de mindenkinek az érdekében meg lehetne látni az esetleg illegálisan készült rajzokban is a szépséget, stílust, vagy bármit, ami értékelhető, például egy színes vonatrajzban.