Európa észak-nyugati csücskében található a kb. 70000 km2 területű, 4 400 000 lakosú, javarészt angol nyelvű Írország. Mint Nyugat-Európa szinte minden szegletében, itt is jelen van a graffiti, eme cikk ezt hivatott bemutatni a magyar közönségnek, itt-ott összehasonlítva a hazai állapotokkal. Természetesen Írországban is vannak profibb és kezdőbb firkászok, legális falak, elhagyatott telepek, graff jamek és más utcai művészetekre támaszkodó rendezvények.
A főváros, Dublin, ha nem is dúskál festhető helyekben, de nem egy placc található itt, ami könnyen elérhető bárki számára. Ezek közül talán három emelhető ki, ami unikumnak számíthat a hazánkban megszokott vasúti line-okhoz képest. A Windmill Lane egy belvárosi utca, ahol mintegy 50-60 méter hosszan festhető a házfal. A járdán állva hátunk mögött lakóházak, parkoló autók, járókelők. Nem tekinthető ez a hely teljes egészében legálisnak, elvileg csak egy kisebb méretű részre szabad festeni, 
ami a ’Rock ’N’ Stroll Trail’ nevet viselő hangstúdióhoz tartozik. Érdekesség, hogy a U2 itt rögzítette első három lemezét a 80-as évek elején. A Dublinba látogató turisták és turistabuszok gyakori és közkedvelt zarándokhelye ez. A stúdió napjainkban is aktívan működik. Az utca többi része – bár vastagon graffiti borítja –, hivatalosan nem legális! Sajnálatos módon itt ép rajzzal csak elvétve találkozhat az ember, nem túlzás kijelenteni, hogy a helyet a toyok uralják…
A következő különleges hely a Blackrock Baths, ami egy hosszú évek óta elhagyatott strand, ami a tengerparton található déli irányban, de közigazgatásilag még Dublinhoz tartozik. 
A bejutás sem egyszerű, és veszélytelennek sem éppen nevezhető a romos fürdő, de a zegzugos épületmaradvány, a medencék nem akármilyen élményt nyújtanak. A hely nem csak a firkászokat ihlette meg, elfordult itt már videoklip forgatás is, természetesen stikában, mindenfajta engedély nélkül. Egy fő fala van a fürdőnek, ide kerülnek is rajzok igen gyakran, míg a belső részeken inkább a tegek jellemzőek.
Írország fővárosának egyetlen hivatalos legálfala a ’The Bernard Shaw’ nevű kocsma, amit a firkászok általában Maser’s Spot-ként emlegetnek. A Maser nevű, legendás ír writer nevéhez kötődik, neki volt ott egy művészeti stúdiója, innen a név. A söröző hátsó, mindenki számára elérhető részén is van festési lehetőség, de a fő hely - ha lehet így nevezni -, bent van az udvarban. A pub bejárata melletti fal a legfrekventáltabb hely a városban, de oda természetesen csak előzetes megbeszélés alapján lehet festeni, és általában csak írek festenek ott.
Az eddigi felsorolásnál többször is szóba kerültek a festhető falak, melyeket szinte csak a tegek borítanak. Magyarországon is vannak, akik csak az aláírásukkal díszítik a falakat, de sok kezdő firkász van, aki készít is rajzokat, még ha azok nem is a legjobbak. Nos, Írországban nagyon sok olyan fiatal van aki csak tegel, és válogatás nélkül mindent, nem ritkán előfordul, hogy 1-1 rajz pár órát (!) él csak, és már benne is van valami igénytelen aláírás. Ezek a gyerekek néha még a 10 éves kor környékén járnak, nyilván nincsenek képben, mi az, amit nem kéne összefirkálni.
A fenti helyeket leszámítva sok elhagyatott telep, raktár van, ahol van festési lehetőség, ezek leginkább a Közvágó hídnál található romházra hasonlítanak. Talán írni sem kell, hogy ezekre a helyekre nem csak festési célzattal mennek emberek, így nem árt vigyázni a drogosokkal, akik nem rettenek meg egy csapat firkásztól. Természetesen a vasútvonalak is tele vannak falakkal, de a magyar helyekkel ellentétben ezek a legkevésbé sem legálisak, vagy ha már Magyarországról beszélünk, megtűrtek, így itt nem ajánlatos nappal próbálkozni, de ettől függetlenül akad ott is szép számmal rajz.
A falakat taglalva nem mehetünk el szó nélkül egy hazai szinten talán ismeretlen jelenség mellett. Dublin mellett található Drogheda, ami egy kisváros az agglomerációban, kb. egyórányira a központtól. Itt él a legendának számító, majd negyvenéves Rask, aki a 80-as évek vége óta benne van a graffben. Az ott található legálfal is az ő keze alatt működik, és gyakorlatilag 1994 óta fut. Rengeteg világhírű writer letette már ott kézjegyét, a minden évben megrendezésre kerülő ’Bridge Jam’-ek alkalmával. Rask tehát koordinálja a falat (nagyon helyesen), oly módon, hogy nem festhet ott akárki akármikor, tehát illik előtte megbeszélni a dolgokat. Droghedában tehát így megy ez… Érdekessége még, hogy szemközt található a városi rendőrkapitányság épülete.
Nem kevés writer van Dublinban, de a belváros - sok európai nagyvároshoz hasonlóan -, tiszta, pár teget leszámítva, nem úgy a külsőbb részeken, ahol akadnak nyomai a mozgalomnak. Itt a falak tisztántartására van pénz, és aktívan takarítanak is mindenfelé.
Természetesen Kelet-Európából is élnek ott firkászok, akik ugyanúgy űzik imádott hobbijukat, mintha odahaza lennének. Sajnos az ír writerekkel nem a legjobb a kapcsolata ennek a javarészt lengyel, szlovák, cseh writerekből álló közösségnek, így az ottani graffiti két nagy táborra osztott, ami néha összetűzéseket eredményez. Mivel a másfél milliós főváros nem túl nagy, illetve a belváros teljesen bekamerázott, a rendőrség dolga sokkal könnyebb és a büntetési tételek is nagyobbak, mint a hazai színtéren. Lényegében elmondható, hogy nincs olyan hardcore mozgalom, mint Európa többi részén, de azért ott is történik ez-az. Jó pár graffitiből adódó rendőrségi ügyről lehet hallani a médián keresztül, ami elrettentő példákat statuált a mozgalom előtt, volt akit köröztek, így külföldre távozott…
Ami a járműveket illeti, a vasút elég szépen behálózza az országot. A vonat ’Commuter’ néven ismert, és vannak, akik festik is, bár futni semmi nem fut rajta, mindent azonnal leszednek. Nehezebb trófea a Dart, de ezt kevesen próbálják meg a túl nagy rizikó miatt.
Ezek a zöld járatok, a budapesti HÉV-hez vagy német S-Bahn-hoz hasonló városi vasutak. Érdekesség, hogy csupán két villamosvonal van Dublinban, javarészt busszal bonyolódik a közösségi közlekedés. Mivel metróvonal nincsen, ezért a szigetország kiesik a subway-fanatikusok kedvelt célpontjainak repertoárjából, de kihívások akadnak, próbálkozni mindig lehet…
Köszönet Denebnek a poszt megírásában nyújtott segítségért!
