HTML

Egy blog a graffitiről, az utcai művészetekről, a formákról, a stílusokról, a technikákról. Magukról a művészekről. A writerek és polgárok szembenállásáról, az ellene irányuló rendőri erőfeszítésekről, a kárenyhítési törekvésekről. Falakról, vonatokról, metrókról, legalitásról és illegalitásról. Graffitivel kapcsolatos eseményekről, hírekről, történésekről.

     Kapcsolat: graffblog@gmail.com

ajánló (18) amerika (11) anglia (21) aukció (3) ausztrália (10) ausztria (1) automata (1) balaton (1) banksy (13) bázis (5) belton (3) beszámoló (1) bevezető (1) bíróság (10) biztonság (2) biztonsági őr (2) blackbook (8) blog (1) bombing (7) bombing scene (1) börtön (15) botrány (1) budapest (5) buff (7) büntetés (20) bűntett (5) can2 (1) cap (4) case (1) cope2 (1) dare (1) destroy (1) diszperzit (1) dizájn (20) dokumentum (3) enyhítés (5) értelmezés (8) ezmiez (19) fájlmegosztás (1) fatcap (1) fejtágító (22) felhívás (9) feminizmus (2) festékbolt (1) festékszóró (22) fidesz (1) filatorigát (2) filc (13) film (27) flickr (2) foto (2) fotorealisztikus (4) francia (1) galéria (28) graffiti (27) gunter (1) gyár (2) gyilkosság (3) gyűjtemény (11) hellókarácsony (2) helyreigazítás (1) hír (4) hogyan (1) holland (1) indonézia (1) interjú (12) iphone (1) írország (1) japán (2) játék (2) kalifornia (6) kanna (17) kár (6) kastély (1) képfeltöltés (1) képmegosztó (1) kérdés (3) kézletörés (7) kiállítás (17) koncert (1) könyv (12) körút (4) következmény (1) külföldi (55) lány (2) legálfal (22) lush (1) luxus (3) maclaim (1) madc (2) magazin (5) magyar (30) média (2) meghívott (9) metró (8) millenáris (2) módosítás (4) molotow marker (2) montana (2) művészet (47) németország (6) nemwow (1) nevezés (18) new york (8) nicholas ganz (2) oldschool (15) online (2) paint club (2) pályázat (1) párizs (1) pdf (2) petíció (1) poén (20) populizmus (1) reklám (13) rendőrség (11) revok (4) rip (3) roa (1) robbo (4) röhej (2) rongálás (30) rusk (1) sachs (1) scribe (1) seen (3) siófok (2) sofles (1) spanyol (1) street (15) streetfiles (1) street art (22) süti (1) svájc (3) svéd (1) szabálysértés (6) szánalmas (8) szavak (5) szigorítás (4) színezés (14) szingapúr (1) szótár (1) szubkultúra (27) tagek (13) tagelés (14) tanulás (2) tárgyalás (4) teszt (2) tetoválás (1) the seventh letter (7) tisztítás (9) toast (1) történelem (1) utah ether (1) utazás (3) utca (1) utcai banda (4) vandalizmus (5) vászon (1) vázlat (15) verseny (27) vonat (14) weboldal (7) wow (5) zene (9) zephyr (1)  

Az afgán graffiti művész

2013.02.23. 13:13 :: T508

kabul_graff.jpg
Azt gondolom, viszonylag kevés hiteles információ érkezik a nyugati világba a Közel-Kelet mindennapjait illetően. El sem tudjuk képzelni, hogy - legalábbis amint a média bemutatja - egy törvény szintű vallási szigortól és fanatizmustól, terrorizmustól, szegénységtől sújtott országban milyen lehet a mindennapi emberek, pláne a nők élete. Nem cserélnénk velük, na. Viszont valószínűleg épp ezért jött létre a Kabul at work című weboldal, ahol pont a hétköznapi emberek, például a postás, üvegfúvó, ingatlanos, autómosó életébe pillanthatunk bele egy-egy videó vagy cikk erejéig. Talán olyan sokban nem is különböznek.

Ebben a sorban kapott helyet a graffiti is, persze ott ezt nem úgy kell elképzelni, mint itthon, de egy fiatal, képzőművészetet tanuló afgán lány azért megosztja a weboldallal és a világgal a benyomásait a műfajról. Igazán érdekes és tanulságos. Íme a cikk magyarul:

"Iránban születtem és nevelkedtem, és az utolsó 3 iskolás évemben a művészetet szerettem volna fő szakiránynak felvenni, de azt mondták, hogy afgánként ez nem engedélyezett. Úgyhogy könyvelést tanultam, ami rendben volt, de fényévekre a festéstől.

Amikor a családom visszajött Afganisztánba, megpróbáltam újra, és bejutottam a Kabul University képzőművészeti karára. A művészet annyira az életem része, hogy nem is tudom mi történne, ha nem folytathatnám. Olyan lenne, mintha egy darabot kivágnának belőlem.

Jelenleg egy Roshd (Növekedés) nevű, 10 afgánból álló csoportban dolgozom. Modern művészettel foglalkozom. Ez valami új dolog, tehát az afgánok alapvetően ellene vannak. Azt mondják, nyugati szemét. Én nem gondolom, hogy ennek bármi köze lenne a nyugathoz, ha a művészek és a művészeti koncepciók afgánok. Az én művészeti megközelítésem a klasszikus technikákon és stílusokon alapul, melyeket tanultam.

2010 decemberében egy graffitis workshopot szervezett a Combat Communications. Addig azt sem tudtam, mi az a graffiti; láttam dolgokat a város falain, de az mind reklám volt, nem művészet. A vásznon való festéshez már hozzászoktam, de amikor először fogtam festékszórót a kezembe, és egy hatalmas falon dolgoztam, az izgalmas, menő volt, és igazi teljesítmény.

Először nem is tudtam, mit fessek, a fal óriási volt, a festékszóró használatához pedig hozzá kell szokni, de Chu rendkívül jó tanár volt. Az afganisztáni női jogokkal és a burkával [muzulmán nők öltözéke] kapcsolatban szerettem volna csinálni valamit, de ironikus megközelítésben, a burkáról alkotott képünktől elvonatkoztatva.

Végül festettem képeket Afganisztán problémáiról, és azokról a problémákról, amelyek a nőket sújtják itt. Mind ott volt előttem, de nem éreztem, hogy megfelelően ki tudnám őket fejezni. Készítettem egy képet egy burkában a földön ülő nőről, és írtam egy verset az életéről. Festettem még néhány olyat, mint ő, mert szerettem volna a modern stílusomat kombinálni az múltjukkal, hogy megmutassam, milyen a nők élete ebben a korszakban.

Gyakran festek halakat buborékokkal a testükön, ez a szabad önkifejezés lehetőségének hiányát szimbolizálja.
Tehát ha egy hal kinyitja a száját, buborékok jönnek ki, igaz? És ha a szája csukva, nincs buborék. Tehát a buborékok, melyeket festek, a dolgokat jelképezik, melyeket kimondanék, de nem lehet. És a sok buborék a hal testét a művészi elképzeléseim, melyek kifejezésére nincs lehetőségem.

Nem graffitiztem túl sok helyen. Egyik alkalom a workshop volt, másik pedig a Goethe Intézet, ami biztonságos, és azt is jelenti, hogy nem zaklatnak az utcán, ami lányként egyébként mindennapos eset. Sajnos ez azt is jelenti, hogy nem tudok sokat gyakorolni, az emberek pedig azt kérdezik, hogy nevezhetem magamat graffiti művésznek, amikor nem is festek épületekre? Egyszerűen túl veszélyes az utcán mászkálni. Egyszer elmentem az Orosz Kulturális Központhoz, hogy fessek, de nagyon féltem. Sötét volt és féltem, hogy taposóaknára lépek, vagy ilyesmi.

Graffitizek a szabadidőmben otthon. Régi sikátorokról, és Kabul épületeiről vannak fotóim, és graffitizek a fotókra. A maga formájában ez a nők korlátozásáról szól.

Semmi esetre sem gondolom, hogy az afgán társadalom kész lenne elfogadni a graffitit, mint művészeti formát. Az ország olyan sokáig állt háborúban, hogy a legtöbb ember a politikába van belefeledkezve, vagy csak próbál életben maradni.

Nekem általánosságban csak egy vágyam van. Szeretném látni, hogy Afganisztán felveszi a versenyt a többi országgal művészet terén. Ha Iránban megemlíted Afganisztánt, az emberek negatív dolgokat gondolnak. Nyugaton az emberek azt mondják, Afganisztánban nincs művészet, pedig ha idejönnének, láthatnák, hogy van fejlődés, mégha lassú is. Személy szerint azt gondolom, hogy a művészet sokat segíthet a társadalom helyzetének javításában, a kultúra része, a kultúrának pedig szerepe van egy ország képviseletében. A lehetőségeihez képest mindenkinek igyekeznie kell újjáépíteni az országot, nem csak a művészeknek."

Van videó is, sajnos beágyazni nem lehet, de nézzétek meg itt:
http://www.kabulatwork.tv/chapter/culture-clash/graffiti-artist-pages/

2 komment

Címkék: külföldi lány feminizmus street art művészet graffiti wow festékszóró

A bejegyzés trackback címe:

https://graff.blog.hu/api/trackback/id/tr455100048

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csillámpóni 2013.02.23. 22:32:23

Mindig mondom, hogy tök hülyeség a street artot az utcán csinálni. Legjobb otthon a gép előtt. Anyu hoz be pogit, üdítőt. Végül úgyis csak fölkerül a netre, és onnantól ugyanaz.

valójábannemberci 2013.02.24. 02:18:04

Egy másik műfaj, de gyakorlatilag azonos szubkultúra: www.skateistan.org/
süti beállítások módosítása