Azt hiszem, senkinek sem mondok újdonságot, ha kijelentem, a magyar társadalom elítéli a graffitit és a graffitiseket. Nem szeretik az emberek az összefirkált épületeket, járműveket, stb., viszont ha jobban körülnézünk környezetünkben, nem egy esetben használnak graffitis elemeket termékek vonzóbbá tételéhez, eladásához, szolgáltatások „reklámozásához”, sőt, talán még politikai célzattal is találkozhatunk falfirkákkal, nem beszélve a dekorációs célokról.
Bár nem szívlelik az emberek, mégis talán a dolog titokzatossága, vagánysága miatt lehet csábító 1-1 reklám, ha abban valamilyen szinten felbukkan a graff. Mobilszolgáltató cég reklámjaiban, plakátjain találkozhatunk festékszórót markolászó „celebjeinkkel” akik épp a konkurencia színeivel ostromolják a remek ajánlatokat. Hogy másik példát említsünk, szemfülesebbek felfedezhették a metróban az egyik bevásárlóközpont nyár végi fergeteges programsorozatát hirdető ragaszokat, ahol egy kannát kezében tartó alak, festékpöttyök és persze a style-os szlogen is árulkodó. E
z utóbbinál persze nem árt tudni, hogy a programsorozat része volt egy „graffiti verseny”, de ez csupán a mintegy kéthetes banzáj egy napját emésztette fel. E két reklám nem kifejezetten graffiti, inkább csak egyes elemeiben, stílusában utal rá, nem úgy egy üdítőital gyártó cég reklámkampánya, melyben a cég logója 6-8 éve igen sok forgalmas helyen felbukkant. Ezeket az MD logókat természetesen writerek készítették, így azok kivitelezése és helyválasztása is tökéletes volt a reklám céljára.
Pár hete megjelent posztban szó esett a pesti hidak lefestéséről, ezek megtisztításáról, viszont ezeken nem csak a writerek keze nyoma volt látható. Aki nyitott szemmel jár fővárosunk utcáin, elég sok reklámmal találkozhat, amit valamilyen sablonnal és festékszóróval biggyesztenek jól szem előtt lévő helyekre. Egyik legjellegzetesebb a Kárpitos „reklámja”, ami szinte ellepte a hidakat, betonkerítéseket. Kíváncsi lennék, egyszer sem jutott-e eszébe valamely illetékesnek felhívni a telefonszámot, és megkérdeni ugyan, hogy kerül oda az a hirdetés, mert egy rajzért vagy tegért kemény tízezreket kell fizetnie, vagy jó pár nap közmunkára mennie egy firkásznak, ha ilyen helyre teszi névjegyét.
Nem egy helyen találkozhatunk (főként a választások közeledtével) pártpolitikai feliratokkal, jelmondatokkal is. Hogy ez writerek műve lenne-e, azt nem tudom, de valószínűbb, hogy lelkes aktivisták járják az éjszakát néhány plusz szavazat reményében. Az persze elgondolkodtató, hogy míg szinte minden párt, szervezet elítéli a graffitit, szigorításokat szorgalmaz, elég sűrűn elsülnek a spray-k, ha a másik fél plakátját kell vidámabbá tenni. Bár ez nem kifejezett graff, mégis károkozás a végeredmény festékspray-vel, akár anyagi, akár erkölcsi.
Ha ruhát szeretnék venni, szintén összefuthatunk graffitis stílusú díszítéssel, felirattal ellátott rucikkal. A célközönség természetesen nem a 60-as korosztály, így érthető, hogy a fiatalokat megfogja a vagány stílus a ruhákon.
Végezetül egyik legjelentősebb „polgári” felhasználási területét is említsük meg a mozgalomnak, ami nem más, mint a rendelésre készülő graffiti. Ez az esetek többségében nem rajzokat jelent az alkotó nevével, csoportjával, hanem a megrendelő szája íze szerint bármit. Lehet reklámfelirat, logó, címer, tehát bármi, csak a fantázia és a pénztárca szab határt az elképzeléseknek. Értelemszerű, hogy nem kezdő writereknek kell ilyen pénzszerzési lehetőséggel próbálkozni, hosszú évek tapasztalata, rutinja szükséges 1-1 munka tökéletes elvégezéséhez, de azt hiszem Magyarországon mindenki megtalálja a számára megfelelő személyeket, ha ilyen stílusú dekorációt szeretne üzletéhez, otthonához.
