Míg gyönyörű kis országunkban többnyire még azon hisztizik a közvélemény, hogy egyáltalán művészetnek tekinthető-e a graffiti, néha nagy kegyesen kiállítanak 3-10 vászonképet, és egyes "művésznek", vagy "művészetkritikusnak" nevezetteknek még megnyitó beszédet is derogál mondani egy kiállításon, ha szerepel a címében a graffiti, addig külföldön már nem ciki a lehető leglátványosabb, és hiteles formában hirdetni egy úgynevezett utcai művészetekkel foglalkozó kiállítást. Tette ezt például tavaly az undergroundnak éppen nem nevezhető londoni Tate Modern galéria, és ezzel találkoztam 1 napos párizsi utam alkalmával is, ahol a rögtön két, párhuzamosan nyitvatartó, kifejezetten graffitinek szentelt kiállítás közül a Foundation Cartier tárlatára látogattam el, mely a "Né dans la rue", azaz "Az utca szülötte" címet viselte.

A Párizs diáknegyedének egyik boulevard-ján található galéria külső üveghomlokzata elé fadeszkákat rögzítettek, és gyorsan ki is nevezték őket legálfalnak, ezzel bizonyos szempontból bármilyen minőségű graffitit beemelnek az egyértelműen művészet kategóriába, ottjártamkor épp alkotott is két fiatal srác.

A belső homlokzat szintén üvegből van, melynek szinte teljes felületére egy darab hatalmas króm-piros bombing készült stílszerűen AMAZE ("ámulatba ejt") szöveggel, mely a körülbelül 25x8 méteres méretével igazán nevéhez méltó.

Belépve az épületbe már sajnos nem lehetett fotózni, ezt a szabályt pedig szigorúan betartatták a nagyjából 5 méterenként leültetett teremőr hölgyek, akik egyébként a huszonpár éves korosztályt erősítették, kevésbé a nyolcvanast, mint itthon szokás.

A földszinten nagyobb méretű, de kevésbé graffiti stílusú, inkább graffiti által inspirált művek voltak, de az ilyenek még elmennek bármelyik kortárs galériában graffiti cimke nélkül is.

Az alagsori helyiségekben viszont már a hardcore oldschool jelent meg. Szinte minden teremben filmvetítés folyt, rajzok egy része vásznon volt kiállítva, viszont jópár fal is a kiállítás szerves részévé lényegült, többek közt olyan nevek keze nyomán, mint Seen, a világ leghíresebb graffitise, aki az egyik híres metró wholecar rajzát, a Hand Of Doom-ot elevenítette fel - ugyan eléggé "letisztult" verzióban - ám több, mint életnagyságban az egyik falfelületen.

Ez a mű egyébként központi szerepet játszott a kiállításon, (lévén New Yorkban a kezdetektől fogva a metró volt a legfontosabb felülete a graffiti szubkultúrának) az egyik vitrinben egy képsorozat volt látható, melynek első eleme az eredeti, papírra készült vázlata volt az említett rajznak, majd a kész metróról egy teljes fotó, illetve az utolsó kettőn a metró megtisztításának - buffolásának - pillanatai.

A fentieken kívül a teljesség igénye nélkül láthatóak voltak még a legkülönbözőbb writer felszerelések, a klasszikus Krylon kannák, home made markerek, egy vitrinben egy MTA (Metropolitan Transportation Authority) munkásruha, az egyik falon pedig inverz vetítés (fekete alapon fehér) folyt, különböző tageket animáltak rajta.

Bent egyedül a kivezető firkafolyosóban nem volt senki, így ott lőttem egy fotót, de néhány további képet találhattok ezen az oldalon, illetve itt ez a Youtube videó még enged némi bepillantást az alagsor termeibe.

Franciaország fővárosában egyébként tényleg vigyáznak a közterületekre, értem ez alatt azt, hogy minőségben ami itthon egy darab Andrássy út, az kint fél Párizs, és a belvárosban nincsenek szétbombázott és betört üvegű kirakatok, ahogy itthon sem lennének, ha lenne bennük bolt, mert Párizsban bizony minden sarkon világ- és luxusmárkák csillogó üzletei találhatóak, ráadásul plázát - lehet, hogy rosszul figyeltem - de egyet sem láttam, amihez itthon 10 perc utazás után bármilyen irányba már tehetség kell, tehát sokkal hangulatosabb az utcai élet.

Na ezzel szemben nem kell azt hinni, hogy sehol egy firka, tagek vannak biztonsággal mindenütt, az Eiffel toronyhoz legközelebb eső metróállomásnál például ezek fogadnak:

Továbbá kint nagyon dívik a transporter jellegű gépkocsiknak a megírása, így meglepően gyakran tárul az ember szeme elé ilyen, az itthoni, még graffitis szemmel is durva kép:

 
Összegezve: Érthető ábránd Párizs forgatagának, varázsának részesének lenni, de senki ne azért vágyjon oda, mert ott feltétel nélkül vagdossák le a magukat graffitisnek nevezők kezét, se azért, hogy életében ne lásson többé falfirkát közterületen.